Beiträge zum Download

Beiträge in Ungarisch


Zehn Gefahren der Theistischen Evolutionslehre

A teista evolúciós elmélet tíz veszélye

Írta: Professzor Dr. Werner Gitt, Braunschweig
Eredeti cím: Zehn Gefahren der Theistischen Evolutionslehre
Fordította: Máté Zsuzsa (2013. december)

Az evolúció ateista képlete a következő:

Evolúció = anyag + evolúciós tényezők (véletlen és szükségszerűség + mutáció + szelekció + izoláció + halál) + nagyon hosszú idő

Ennek teista változatában még Isten is benne van:

Teista evolúció = anyag + evolúciós tényezők (véletlen és szükségszerűség + mutáció + szelekció + izoláció + halál) + nagyon hosszú idő + Isten

Ebben a rendszerben Isten nem mindenek hatalmas Ura, akinek Igéjét minden embernek komolyan kell venni, hanem beépül az evolúció filozófiájába. Ennek a keresztyén ember szempontjából tíz veszélye van. (1)

1 sz. veszély: Ez az elmélet tévesen mutatja be Isten lényét

A Biblia úgy jelenti ki Istent mint mennyei Atyánkat, aki abszolút tökéletes (Máté 5,48), szent (Ézsaiás 6,3) és mindenható (Jeremiás 32,17). János apostol tudomásunkra hozza, hogy Isten szeretet, világosság és élet (1János 4,16; 1,5; 1,1-2). Minden, amit ez az Isten alkot, „igen jó” (1Mózes 1,31) és tökéletes (5Mózes 32,4).

A teista evolúciós elmélet hamis módon mutatja be Isten lényét, mert mint teremtési alapelvet Neki tulajdonítja a halált és a kegyetlenséget. (Még az ún. progresszív kreacionizmus is azt tanítja, hogy a halál és a borzalom már sok millió évvel a bűneset előtt létezett.)

2 sz. veszély: A meg nem értett jelenségeket egyéb híján Istennek tulajdonítja

A Biblia tanítása szerint Isten mindenek Teremtője. „Nekünk egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség… és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala” (1Korinthus 8,6).

A teista evolúciós elméletben azonban Isten hatóköreként csak az marad meg, amit az evolúciós tan a maga eszközeivel nem tud megmagyarázni. Így jobb híján minden olyan jelenséget Neki tulajdonítanak, amelynek még nincs értelmezése. Ez ehhez a nézethez vezet: „Isten tehát nem abszolút, Ő maga is evolvál, Ő az evolúció.” (2)

3 sz. veszély: Kikezdi a Biblia központi kijelentéseit

A Biblia tele van olyan bizonyságtételekkel, amelyek szerint az Írás Igéje az Isten által hitelesített igazság forrása (2Timóteus 3,16); ugyanakkor az Ószövetség feltétlenül és szükségszerűen összekapcsolódik az Újszövetséggel, hasonlóan ahhoz, ahogyan az autópályára felvezető utak az autópályára visznek (János 5,39). A Biblia teremtéstörténetét nem mítoszként, parabolaként vagy allegóriaként kellene felfognunk, hanem történelmi beszámolóként, mivel biológiai, asztrológiai és antropológiai tényeket tartalmaz tanítói formában.

Azt, hogy hat napon át dolgozzunk, és a hetediken pihenjünk meg, Isten a tízparancsolatban azzal indokolja, hogy a teremtéstörténet szerint Ő is hasonlóan cselekedett (2Mózes 20,8-11).

Jézus az Újszövetségben újból a teremtés tényeire hivatkozik (pl. Máté 19,4-5).

Nincs a Bibliában egyetlen olyan hely sem, ahol arra találnánk utalást, hogy a teremtéstörténetet másként kellene értelmezni mint tényszerű beszámolót.

Azt, hogy a Bibliát értelemszerűen ilyen módon kell olvasni, ami mellett kiáll Jézus, kiállnak a próféták és az apostolok, a teista evolúciós elmélet fokozatosan kikezdi. Azokat a történéseket, amelyekről a Biblia bizonyságot tesz, mitikus képekre redukálja, és a Biblia üzenetét már nem fogadja el igazságnak.

4 sz. veszély: Az ember elveszíti azt a kulcsot, amelynek segítségével megtalálhatja Istent

A Biblia úgy írja le az embert, mint aki a bűnesetet követően egyre inkább belesüllyed a bűnbe (Róma 7,18-19). Csak azok, akik megértették, hogy bűnös és elveszett emberek, fogják keresni a Megváltót, aki „azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19,10).

Az evolúciós elmélet viszont nem ismeri a bibliai értelemben vett bűnt, amely céltévesztés (Isten akaratához képest). Jelentéktelennek állítja be a bűnt, és ez pontosan az ellenkezője annak, amit a Szent Szellem tesz, aki „bűnné teszi a bűnt”. Ha a bűnre úgy tekintünk, mint az evolúció egyik ártalmatlan tényezőjére, elveszítjük azt a kulcsot, amelynek segítségével megtalálhatjuk Istent. A probléma megoldhatatlanná válik, amikor a bűn az evolúció forgatókönyvének részévé válik.

5 sz. veszély: Isten emberré létele viszonylagossá válik

A Biblia alapvető tanításai közé tartozik, hogy Isten a Fiában, Jézus Krisztusban emberré lett. A Biblia így tesz erről bizonyságot: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (János 1,14), és „Krisztus Jézus… embernek bizonyult” (Filippi 2,5-7). (3)

6 sz. veszély: JÉZUS váltságának bibliai alapja mítosszá válik

A Biblia szerint az első ember bűnbeesése valóságos esemény volt, és ez az oka annak, hogy a bűn a világba került.

„Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál az által, hogy mindenki vétkezett” (Róma 5,12).

A teista evolúciós elmélet azonban nem ismeri el sem azt, hogy Ádám volt az első ember, sem azt, hogy Isten közvetlenül „a föld porából” formálta meg (1Mózes 2,7). A teista evolúciós elmélet képviselői a teremtéstörténetet többnyire csupán misztikus elbeszélésnek tekintik, szellemi jelentőséget nem tulajdonítanak neki. A Biblia tanítása szerint azonban a bűnös Ádám éppen úgy a valóság része, mint a megváltó Jézus (Róma 5,16-18). Ezért minden olyan teológiai szemlélet, amely Ádámot egy mítosz részének tekinti, aláássa Jézus váltságának bibliai alapját.

7 sz. veszély: Elvész a bibliai időmérték

A Biblia megértése szempontjából alapvető fontosságú a bibliai időtengely figyelembevétele, amelynek mentén a világ eseményei zajlanak.

Ezt az időtengelyt nem lehet tetszőlegesen meghosszabbítani se a múltra, se a jövőre vonatkozóan. Van egy meghatározott kezdőpontja, ezt az 1Mózes 1,1 adja meg, és ugyanígy van egy végpontja is, amikor az időnek mint fizikai jelenségnek a létezése megszűnik (Máté 24,14).

A teremtés teljes aktusa hat napig tartott (2Mózes 20,11).

A teremtés idejét a Bibliában feljegyzett családfák alapján meg lehet becsülni (vigyázat: egzakt módon nem számítható ki). Ennek nagyságrendje néhány ezer év, de nem évmilliárd.

A jövő legnagyobb eseménye az lesz, amikor Jézus hatalommal és dicsőséggel eljön.

A teista evolúciós tan (és a progresszív teremtéselmélet) képviselői elvetik a bibliai időmértéket az evolúciós elmélet által megadott időtengely javára, amely a múltban és a jövőben is évmilliókat foglal magába (ennek nincsenek meggyőző fizikai alapjai). Ez két hibához vezethet:

1. Nem kell a Biblia minden kijelentését komolyan venni.

2. Veszendőbe mehet az az éberség, amely Jézus visszajövetelének várásához kapcsolódik.

8 sz. veszély: Veszendőbe megy a teremtésen alapuló gondolkodásmód

A Biblia alapján megállapíthatjuk a teremtés lényeges koncepcióit. Ezek közé tartoznak a következők:

Isten úgy teremtette meg az anyagot, hogy azt megelőző nem volt szubsztancia.

Először a földet teremtette meg, és csak a teremtés negyedik napján tette hozzá a holdat, a naprendszerünket, a Tejutunkat és az univerzumban található összes többi égitestet.

A teista evolúció figyelmen kívül hagyja a teremtés bibliai alapelveit, és helyette a maga evolúciós gondolatkészletét viszi bele a Bibliába; így viszont tagadja Isten mindenható teremtői cselekedeteit.

9 sz. veszély: A valóság téves értelmezést kap

A Biblián az igazság pecsétje van, minden kijelentése igaz, akár hit- és üdvösségbeli kérdésekről, akár a mindennapi élet kérdéseiről vagy tudományos szempontokról van szó.

Az evolúciós elmélet képviselői mindezt félresöprik; Richard Dawkins erről így beszél: „Csaknem minden nép kialakította a maga teremtéssel kapcsolatos mítoszát, és a Biblia teremtéstörténete csupán csak egy olyan mítosz, amelyet véletlenül vett át egy bizonyos közel-keleti pásztornéptől. Nem jelentősebb a státusza, mint egy bizonyos nyugat-afrikai törzsnek az a hite, hogy a világ hangyaürülékből jött létre.” (4)

Ha az evolúciós elmélet téves, akkor számos tudós téves alapon dolgozik.

Ha az evolúciós gondolatokat veszik alapul, tévesen értelmezik a valóságot. Ez még inkább igaz az olyan teológiára, amely eltér attól, amit a Biblia mond, és az evolúciót élteti.

10 sz. veszély: Céltévesztés

A világtörténelem egyetlen könyvében sem találunk annyi és olyan értékes célkitűzést az emberrel összefüggésben, mint a Bibliában. Például:

1. Mi, emberek jelentjük a teremtés isteni célját (1Mózes 1,27-28).

2. Mi, emberek jelentjük az isteni megváltás célját (Ézsaiás 53,5).

3. Értünk, emberekért küldte el Isten a Fiát (1János 4,9).

4. Értünk van az isteni örökség (Titusz 3,7).

5. Miénk a menny, amelyet Isten célul adott elénk (1Péter 1,4).

Ezzel szemben az evolúciós elmélet rendszere leginkább a célszerűséget kárhoztatja. „Az evolúció során az alkalmazkodás sohasem valamely program alapján célirányosan zajlik, ezért nem is nevezhető teleonómikusnak.” (5)

Ezért egy olyan hitrendszer, mint amilyen a teista evolúciós tan, amely a célirányosságot akarja egyesíteni a célirányosság hiányával, önmagában való ellentmondás.

Záró gondolatok

A teremtés és az evolúciós elmélet olyan nagyon különböznek egymástól, hogy teljes mértékben lehetetlen összhangot teremteni köztük. A teista evolúciós elmélet képviselői megpróbálják ezt a két tant egyesíteni, de ez az összemosás a jelentéktelenségig leredukálja a Biblia üzenetét.

Világosan felismerhető: a teista evolúciós elmélet tarthatatlan a Biblia alapján.

Irodalomjegyzék

Ez a cikk Werner Gitt professzor Teremtés + evolúció = ? c. könyve (Evangéliumi Kiadó, Budapest) 8. fejezetének felhasználásával készült, a fejezet címe: A teista evolúciótan következményei.

1. Werner Gitt Teremtés + evolúció = ? c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó, Budapest).

2. E. Jantsch: Die Selbstorganisation des Universums [A világmindenség önszerveződése], München, 1979, 412. o.

3. Hoimar von Ditfurth: Wir sind nicht nur von dieser Welt [Nem csak ebből a világból valók vagyunk], München, 1984, 21-22. o.

4. Richard Dawkins: The Blind Watchmaker [A vak órásmester], Penguin Books, London, 1986, 316. o.

5. H. Penzlin: Das Teleologie-Problem in der Biologie [A teleológia problémája a biológiában], Biologische Rundschau, 25(1987), 7-26. és 19. o.

Mi tartozik hozzá a teista evolúcióhoz?*

Az evolúcióelmélet alábbi alaptételeit a teista evolúcióelmélet is átveszi:

Az evolúció előre feltételezett alapelv.

Az evolúció egyetemleges alapelv.

A természeti törvények érvényességét illetően nincs különbség a világ, valamint minden élő keletkezése és az azokban végbemenő folyamatok között (az aktualitás elve).

Az evolúció olyan természeti törvények szerint végbemenő folyamatokat tételez fel, amelyek az egyszerűbbnek a bonyolultabba, az élettelennek az élőbe, az alacsonyabb rendűnek a magasabb rendű törzsi formákba való átszerveződését engedik meg.

Evolúciós faktorokként (= az evolúció hajtórugói) a következőket fogadják el: mutáció, szelekció, izoláció, annidáció. Véletlen és szükségszerűség, hosszú időszakok, ökológiai változások és halál - további nélkülözhetetlen faktorok.

Az időtengely meghosszabbodik, az evolúciós folyamat számára bármilyen, tetszés szerint szükségesnek tartott, akár nagyon hosszú időtartam is feltételezhető.

A jelen a múlt kulcsa.

Az élettelenből az élőbe való átmenet folyamatos.

Az evolúció olyan folyamat, amely még a távoli jövőben is tartani fog.

A teista evolúciótan ezekhez az alaptételekhez még másik három alaptételt tesz hozzá.

1. Isten evolúció útján teremtett.

2. A Biblia nem nyújt a mai korban használható, még kevésbé kötelező érvényű, tudományos munkára alkalmas gondolati tételeket.

3. Az evolucionista állítások a Biblia állításaival szemben előnyt élveznek. Különösképpen akkor, ha az a mai evolúciós világképnek ellentmond, a Bibliát kell átértelmezni.

* Ezt a szakaszt Werner Gitt Teremtés + evolúció = ? c. könyvéből vettük át (Evangéliumi Kiadó, Budapest, 15-18. o. és 25. o.).


Diese Webseite verwendet Cookies, um für Sie die Benutzerfreundlichkeit der Webseite zu verbessern. Wenn Sie diese Webseite weiter nutzen, erklären Sie sich damit einverstanden.