Beiträge zum Download

Beiträge in Ungarisch


Das banalisierte Christentum

Felvizezett keresztyénség

Írta: Professzor Dr. Werner Gitt, Braunschweig
Eredeti cím: Das banalisierte Christentum
Fordította: Máté Zsuzsa (2013. december)

Milyen benyomást szerez az a tévénéző vagy újságolvasó, aki a Wort zum Sonntag [Vasárnapi Ige] c. műsorra kapcsol, vagy valamelyik napilapban elolvassa a Geistliches Wort [Szellemi üzenet] c. rovatot? Alighanem megvonja a vállát, és ezt gondolja magában: „Semmi újdonság, maradj olyan, amilyen vagy!” Gyorsan össze lehet foglalni azokat a semmitmondó dolgokat, amelyekkel ott találkozik: „Legyél egy kicsit emberséges, és tanúsíts teljes toleranciát minden vallás iránt! Isten szeretete olyan nagy, hogy úgyis mindent elfedez.” Ha a keresztyénség részéről ilyen híg üzenet érkezik kortársainkhoz, nyilvánvalóan semmi nem változik meg az életükben, és gondtalan tudatlanságban haladnak tovább a széles úton, amely tudvalevőleg a pokolra vezet, hiszen nem ismerik meg Krisztust mint Megváltójukat.

Világunkban, amelyet a humanizmus és a felvilágosodás határoz meg, a keresztyénség csak egy a sok vallás közül, a Biblia csak egy a sok szent könyv közül, a Biblia Istene csak egy a sok más isten közül, és Jézust is besorolják egynek a sok vallásalapító közé.

Bármennyire viszonylagossá is vált a keresztyén hit, és bármennyire mellékessé vált, mégis keletkeznek olyan harcos írások, mint amilyen az elszánt angol evolúciós biológus, Richard Dawkins bestsellere, Az isteni téveszme. Vadul vagdalkozik 575 oldalon keresztül. Küldetésének tekinti, hogy ateista világforradalmat idézzen elő, és küzd az istenhit minden formája ellen, ennek során különösen is célba veszi a Biblia Istenét. Vele szemben a legszörnyűbb gorombaságokat vonultatja fel; semmiféle eszköztől nem riad vissza, amikor pl. ekképpen rágalmazza: „az irodalomban fellelhető legkellemetlenebb alak; féltékeny, és még büszke is rá; kicsinyes, igazságtalan, véres kezű etnikai tisztogató; gyűlöli a nőket, homofób, gyermekeket és népeket gyilkol meg, utálatos, nagyzási hóbortban szenved, szadomazochista, és szeszélyes, gonosz zsarnok”. Miután Dawkins így kiszitkozódta magát, már csak az öklét rázza a kreacionisták felé, akik teljes mértékben megbíznak ebben az Istenben, és még azt is el tudják róla hinni, hogy hat nap alatt teremtette meg az egész világot és minden életet.

Amikor Dawkins a német televízióba volt hivatalos (a ZDF egyik talkshowjában Johannes B. Kerner vendége volt), Wolfgang Huber evangélikus püspök, a Németországi Evangélikus Egyház Tanácsának elnöke, Hans-Jochen Jaschke katolikus segédpüspök és a jezsuita beállítottságú politikus, Heiner Geissler volt a vitapartnere. Vajon Dawkinsnek ebben a vitában bibliai alapokon álló keresztyénekkel volt dolga? A kommentátor Alan Posener a Die Welt c. napilapban (2007.11.16.) találóan írja le a viselkedésüket: „Dawkinsnek szemmel láthatóan nehézséget okoztak a keresztyénséget elbagatellizáló nyugat-európai teológusok, akik szép egyetértésben kijelentik, hogy a pokolnak számukra »nincs nagy jelentősége«, a létezését az egyház »tulajdonképpen nem tanítja« (Jaschke); a »pokolkutatás kritikája« a modern teológia egyik erőssége (Huber), és egyáltalán, »a pokol létezése összeegyeztethetetlen egy jóságos Isten létezésével« (Geissler). Posener ezt így összegzi: „A vélekedések, amelyekkel Dawkins vitapartnerei előálltak, nyilvánvalóvá tették, hogy ma Németországban a keresztyén vallás odáig süllyedt, hogy egyfelől puszta életfilozófia lett belőle, másfelől pedig a politika kiszolgálója”. Az adás végén a műsorvezető megkérdezte az ateizmus képviselőjét:
- Mi történik akkor önnel a halála után?
Dawkins erre így válaszolt:
- Elrothadok.

Valakinek ott vennie kellett volna magának a bátorságot, és nagyon komolyan intenie kellett volna Dawkinst:
- Ha megmarad az istentelen nézetei mellett, önre is érvényes Jézus ítéletes szava: „aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Márk 16,16). A pokol, amelyről ön azt tartja, hogy nem létezik, és amelyről ezek a keresztyén hitet elbagatellizáló teológusok is úgy beszéltek, mintha nem létezne, az örökkévalóságban az ön valóságos tartózkodási helye lesz, és onnan már nem lesz visszaút.

A továbbiakban Posener így kommentálja a történteket: „Végül is Dawkins könyve az amerikai piacnak íródott, ahol a hit még hit, és ahol a Biblia szavának még súlya van.”

Dawkins mint evolúciós biológus agresszív ateizmusát az evolúciós elméletre alapozza. A leggonoszabb ellenségei azok, akik tudományos és bibliai indokok alapján leleplezik és tévedésnek minősítik ezt az elméletet, mert megfosztják Dawkinst „hite fundamentumától”. Mivel az újjászületett keresztyének „hisznek mindabban… ami meg van írva” (Apostolok cselekedetei 24,14), ebből következően elvetnek minden olyan teológiát, amely a Bibliát kritizálja, és minden olyan keletkezéselméletet, amely ellentmond a bibliai teremtéstörténetnek. Ezért a Bibliában hívő emberek könnyen megkapják, hogy fundamentalisták és kreacionisták. Egyesek legszívesebben ugyanoda sorolnák őket, mint az iszlám fundamentalistákat és terroristákat.

Ha püspökök, liberális teológusok vagy az emberek világnézetét formáló más személyek állásfoglalását olvassuk a kreacionizmussal vagy az intelligens designnal kapcsolatosan, feltűnik, hogy egyáltalán nem fosszíliák vagy kozmológiai folyamatok eltérő értelmezéséről van szó. A vita tárgya egyedül a Biblia olvasásának hogyanja. Ha a Bibliát nem kell komolyan venni, akkor lehet hinni az evolúcióban is, a poklot pedig kiiktathatjuk a képből. Ha viszont mégis igaza van a Bibliának, akkor Isten valóban hat nap alatt vitte végbe a teljes teremtést, akkor létezik menny és pokol, akkor valamennyi vallás csak délibáb, amely csalárdul játszik velünk ebben az elveszett világban, és akkor Jézus az egyetlen, aki megmenthet az örök elveszettségtől.

Az írás a Factum c. folyóirat 2008/1. számában jelent meg.


Diese Webseite verwendet Cookies, um für Sie die Benutzerfreundlichkeit der Webseite zu verbessern. Wenn Sie diese Webseite weiter nutzen, erklären Sie sich damit einverstanden.